rólam

1977-ben pedagógus szülőkhöz, utolsó, negyedik gyerekként érkeztem a családomba. Átlagos gyerekkorom volt. Sok focival, bulikkal, barátságokkal, szerelmekkel. 

Huszonéves koromban, amikor leszereltem a katonaságból kerestem a világban a helyem. A nővérem tanácsára elmentem egy autogén tréning tanfolyamra. Az ott megélt tapasztalatok gyökeresen megváltoztatták az életemet. 

Elindultam az önismereti úton. Szép lassan, óvatosan haladtam egyre beljebb. A rózsaszín ködből előbújtak sötét és fenyegető dolgok, de az Isten megőrzött attól, hogy ezek bedaráljanak. 

  Többfajta egyéni és csoportos módszert is kipróbáltam. A legnagyobb hatással egy olyan csoport volt rám, ahol a saját születéskori, koragyerekkori élményeinkkel volt lehetőség foglalkozni. 

Magával ragadott a téma. Csatlakoztam a segítők csoportjához, akik ezeket a tréningeket viszik. Missziómnak érzem, hogy terjesszem az itt megélt tapasztalatainkat. Egészen konkrét bizonyosság már bennem, hogy az élet nem csak biológiai értelemben kezdődik meg a fogantatáskor. Egész életünket meghatározó élményeket és tapasztalatokat szerzünk az édesanyánk hasában és akkor, amikor kiküzdjük magunkat onnan. Bár már egyre többen hallanak ezekről a kutatásokról, de a világ nagy része még mindig “missziós terület”. Felemelő feladat ebben a munkában részt venni.

  Elvégeztem a Károlin a Mentálhigiéné képzést. Itt megismerkedtem Carl Rogers módszerével a segítő beszélgetéssel és körbeölelt a „mentálos” légkör.  

Ezzel párhuzamosan a „polgári” életemben marketinggel és ügyfélkapcsolatokkal foglalkozom. Örülök ennek a “kétlaki életnek”, ennek a megtartó egyensúlynak. Az üzleti világ nem engedi, hogy elveszítsem a realitásérzésemet, a segítői munka meg visszatart attól, hogy belefeledkezzem túlságosan az anyagi világba.

A harmadik dolog, ami meghatározza a mindennapjaimat az a család. Megházasodtam és született három csodás gyermekünk. Ott lenni a születésüknél egészen különleges élmény volt a fent megtapasztaltak után.